"A csapategység volt az, ami a mezőny fölé emelt minket"

Hanyecz Béla nagyszerű munkát végzett az előző szezonban

Folytatja munkáját az Aszalói Sportegyesület felnőtt csapatának élén Hanyecz Béla. Az 52 esztendős szakembernek nagyszerűen sikerült az első éve vezetőedzőként, hiszen bajnoki címet ünnepelhetett együttesünkkel. De hogy miben kerekedett a mezőny fölé az aszalói csapat, vagy hogy melyik mérkőzéseket emelné ki a szezon során, vagy kinek a teljesítményével volt a leginkább elégedett? Szezonértékelő interjújában ezekre a kérdésekre is választ adott vezetőedzőnk. Interjú.

- Tekintsünk vissza egy kicsit. Összességében milyen volt az elmúlt év?
- Ha valaki visszakeresi az év eleji beszélgetésünket, abból majdnem minden beigazolódott, amit akkor elmondtam. Elmondtam, hogy valószínű, hibázási lehetőségünk már nem lesz, és az MVSC-vel fogunk egy ki-ki harcot vívni a bajnoki címért, és ha máskor nem, az utolsó előtti fordulóban eldől, melyikünk a jobb csapat. Gyakorlatilag végig fej-fej mellett haladtunk, és azzal a Kubikban aratott győzelmünkkel sikerült feltenni a koronát az egész éves teljesítményünkre. Alapvetően meg voltam elégedve, hiszen az utolsó mérkőzést leszámítva, amikor már mindegy volt, addig százszázalékosan szerepelt a csapat, így hiányérzetem ebben a tekintetben nem lehet.

- Gondoltad volna, hogy az első vezetőedzőként töltött éved végén máris bajnoki címet szerzel a  csapattal?
- Amikor azon tanakodtam, hogy elvállaljam-e a vezetőedzői posztot az év elején, vagy sem végignéztem a csapat elmúlt évekbeli szereplését. Láttam, hogy folyamatosan ott szerepelt az együttes a dobogó közelében és úgy gondoltam, miután ezt a csapatot megerősítették az elmúlt szezonhoz képest, például egy Lázi Lacikával, vagy éppen egy Balogh Bencével, így biztos voltam benne, hogy ez a gárda játékos állományát tekintve előrelépett a 2017/2018-as szezonhoz képest. Egy-két felkészülési mérkőzést megnézve világossá vált, hogy egy olyan egyesületről van szó, ahol tisztelik egymást a játékosok a pályán belül és kívül egyaránt. Nagyon fontos volt, hogy láttam a játékosokban a tiszteletet egymás iránt, hiszen ezek az emberek egymásért kell, hogy küzdjenek egy-egy mérkőzés során. Összességében a potenciál benne volt a csapatban, mind játékerőben, mind csapategységben. Az én szerepem igazából az volt, hogy megtaláljam ennek az együttesnek azt a szerkezetét, amely a legjobban tud működni, valamint ebben a rendszerben minden játékosnak a helyét. Azt gondolom ezt sikerült is.

"Úgy gondolom, mint csapat szerepeltünk nagyon jól"

- Mivel kerekedett a mezőny fölé az Aszalói Sportegyesület?
- Voltak olyan egyéniségeink, akik ha nehéz helyzetbe is került a csapat, ezek a karakterek képesek voltak átlendíteni az együttest a holtponton. Volt egy rendkívül jó játékosállományunk ezen a szinten, valamint amivel igazán a többiek fölé tudtunk nőni, az amit már az előbb elmondtam, hogy mi, úgy gondolom, mint csapat szerepeltünk nagyon jól. Mindenki tudott a másikért küzdeni, hajtani. Nem egymásban kerestük a hibát, hanem azt néztük, hogy hogyan tudjuk javítani a másik hibáit. Ez egy olyan jellegű erőt adott a csapatnak, amikor igazán kellett, hogy átlendítette a társaságot a nehézségeket. Elég, ha csak az MVSC elleni mérkőzést nézzük, ahol hátrányból álltunk fel, kilenc emberrel tudtunk győzni. De, hogy ne csak azzal a mérkőzéssel példálózzunk, Sajóvámoson is kétgólos hátrányból tudtunk felállni és megnyerni a mérkőzést, úgyhogy én azt gondolom a csapategység volt az, ami a mezőny fölé emelt minket.

- Melyik mérkőzésre emlékeznél vissza a legkevésbé, hol volt a mélypontja ennek a versenyfutásnak?
- Talán szerencse, talán nem, a mélyponton nem tudtam a csapat mellett lenni, így utólag lehet az én hibám is... Viccet félretéve, az őszi szezon végén volt egy megtorpanás. A varbói mérkőzésen, ahol kikaptunk 3-0-ra, egy olyan találkozót játszottunk, ami a szezonban egyszer előfordulhat, vagyis nekünk nem sikerül semmi, míg az ellenfélnek minden összejön. Majd ezt kővetően jött a szendrői mérkőzés, ami többek elmondása szerint  a csapatnak a mélypontja volt, hiszen Szendrő játékerőben is gyengébb együttes a varbóinál, de a hallottak alapján ott az akarati tényezők is elfogytak a csapatból. Ezt leszámítva, azokon a találkozókon is vállalható volt a játék, amelyeken nem szereztünk pontot, hiszen az utolsó fordulóban a varbói mérkőzésnek már nem volt tétje, várható volt, hogy a motiváció sem lesz olyan a csapatban, mint előtte. Volt egy őszi, Szirmabesenyő elleni vereségünk, ahol akár mi is nyerhettünk 3-1-re úgy, ahogy kikaptunk, az egy balszerencsés összecsapás volt számunkra.

- Van tippem, de azért az illendőség azt kívánja, hogy megkérdezzem, melyikre emlékszel a legszívesebben?
- Természetesen a Vasút elleni mérkőzést emelném ki, minden tekintetben. Ott a csapat maximálisan minden energiát, akaraterőt, harci szellemet, motivációt beleadott és mozgósított. Ennek pedig meg is lett az eredménye. Hátrányból felálltunk, kettős emberhátrányban futballoztunk majd fél órát, a végén pedig a győzelmet is sikerült megszerezni. A labdarúgás sava-borsa benne volt abban a mérkőzésben. Azt gondolom ott tényleg azt nyújtottuk, ami ebből a csapatból maximálisan kihozható.

"Végig bíztam a csapatban"

- Az a 90 perc kimondottan idegőrlőre sikeredett, mégis talán az egyik legnyugodtabb ember voltál a pálya szélén, ha a teljes szezont nézzük, végig higgadtan álltál a kispad mellett.
- Én végig bíztam a csapatban. Azt sem tagadom, hogy készültem arra is, és elmondtam a srácoknak az öltözőben, hogy itt most mindenre fel kell készülni, mert mindenki ellenünk lesz a saját magunkat és a szurkolóinkat leszámítva. Ugyanakkor azt vallom, ha valaki bajnok akar lenni, le kell tudni győzni ezeket az akadályokat. Végig hittem abban, hogy azt a mérkőzést nem fogjuk elveszíteni, egyszerűen azért, mert olyan energiák jöttek a csapatból. Az meg hogy megnyertük azt a rangadót, külön hab a tortán, de abban szinte biztos voltam, hogy annak a mutatott hozzáállásnak nem lehet vereség a vége.

- Ha bárkit ki kellene emelni, kit vagy kiket emelnél ki a csapatból?
- Minden csapatrész roppant jól muzsikált, különösen a tavaszi szezonban. Feljavult a kapusaink teljesítménye, összeállt a védekezésünk, de tényleg minden egység hozta a magáét. Ha mégis valakit ki kellene emelnem, akkor az a középpálya két széléről tenném, Ádám Attila és a Stefán Szabolcs személyében, hiszen amellett, hogy megadták a csapatnak a stabilitását, végig rendkívül egyenletes teljesítményt nyújtottak. Náluk nem éreztem olyan holtpontot, vagy olyan mérkőzést, amin alulmúlták volna önmagukat. Mindemellett a támadásokat is segítették, és középpályásként gólokat is szereztek. Szabolcs például harmadik lett a házi góllövő listánkon tizenkét találattal. De a védekezésben is megadták azt a stabilitást, és én ebben láttam a tavasz folyamán az egyik kulcsot, hogy az ellenfélnek a támadásai szinte már a középpályán elhaltak, ebből adódóan a védelmünkre sem hárult akkora teher. Őket tehát ezért, valamint természetesen Lázi Lászlót is meg kell említenem, mert ha valaki 54 gólt tud rúgni, ahhoz sok mindent nem kell hozzáfűzni.
 A többiekről is szót ejtve, alapvetően mindenkivel meg voltam elégedve, hiszen úgy gondolom mindenki a saját tudásához képest tudott hozni egy jó átlagot a szezon folyamán, de a fentebb említett három ember nálam egy kicsit kiemelkedett ebből a jó átlagból. 

Stefán Szabolcs az egyik, akit kiemelt a vezetőedző

- A vezetőség a bajnokság vége előtt ismertette az öltözőben, hogy nem adta be licenckérelmét a megyei I. osztályra. Mennyire volt ez érvágás neked, és mennyire a csapat számára?
- Én személy szerint arra szegődtem, hogy nyerjük meg a bajnokságot. Addig nagyon nem is gondolkodtam azon, mi van akkor, ha ez sikerül. Úgy voltam vele, és a csapatot is arra készítettem, hogy mérkőzésről mérkőzésre haladjunk, és csak annyira nézzünk előre, amit éppen látunk magunk előtt, vagyis a következő hétvégét. Amikor aztán kiderült, hogy bárhogy is sikerül ez az év, nem indulunk a megyei I.-ben, nem mondom, hogy örültem, mert úgy éreztem, hogy ez a csapat játékerőben és minden egyéb tekintetben alkalmas lenne a megyei I. osztályban való szereplésre, még ha más célokkal is, de azt gondolom mindenképpen bent maradna az első osztályban. Amikor kiderült, hogy mégsem, arra próbáltam a motivációt terelni, hogy van egy presztízs kérdés, vagyis bajnoki címet szerezni minden osztályban dicsőség. Másrészt próbáltam abba az irányba vinni a dolgot, hogy egyénileg mindenki próbálja megmutatni mire képes, mert ha nem is itt, akkor más csapatban esetleg kipróbálhatja magát magasabb osztályban, hiszen az ázsióját is tudja növelni, ha itt egy olyan teljesítményt tesz le az asztalra valaki, ami megsüvegelendő. Azt gondolom sikerült is elérni a srácoknál, hiszen a sorsdöntő bajnokikon kiderült, nem volt pardon azokon a találkozókon, és teljesen motiváltan álltak bele a játékosok azokba az összecsapásokba.

- A csapat magja az előzetes tárgyalások után együtt marad, emellett várhatóan lesznek érkezők is. Ez vélhetően könnyebbséget jelent a következő szezon előtt. Osztod ezt a véleményt?
- Jelenlegi tudásunk szerint valóban együtt marad ez a társaság, aztán július 20-án majd kiderül, hogy az adott szó tényleg igaz volt-e. Mindenesetre pozitív, hogy a csapat nagy része előzetesen úgy gondolja, hogy Aszalón folytatja pályafutását. Én mindenesetre örülnék, ha sikerülne együtt tartani a gárdát, mert egy rendkívül jó szellemű csapat jött össze, és nem csak a játéktudásra gondolok, hanem a játékosok egymás közti viszonyára is. Bárki jött hozzánk év közben, teljesen rugalmasan be tudott illeszkedni, hiszen szinte azonnal befogadta a közösség, és szinte mintha évek óta itt lettek volna közöttünk. Így pedig öröm volt ezzel a társasággal dolgozni.

"Nem elképzelhetetlen az, hogy megismételjük ezt a teljesítményt"

- Egy csapat számára mindig van fejlődési lehetőség. Miben kell javulni a következő idényben?
- Kérdés az, hogy ebben a bajnoki viszonylatban hova tudunk fejlődni, hiszen egy bajnoki cím megszerzése azt gondolom a csúcs ebben a tekintetben. Természetesen vannak dolgok, amikben látok perspektívát. Az őszi mérkőzésekkel ellentétben, a tavasz folyamán nem volt igazán nyomás alatt a csapat, egy-két találkozótól eltekintve. Amikor maximálisan odakoncentráltak a játékosok, minden csapatrészben, akkor mindenkit felültudtunk múlni ezen a szinten. Az ember mindig szeretné magasabbra tenni a mércét, ezt nyilván akkor tudtuk volna igazán mérni, ha feljebb kerülünk és egy magasabb osztályban, erősebb ellenfelek ellen kijöttek volna a gyenge pontjaink. A tavasz folyamán sokszor nem volt olyan ellenfél, aki rádöbbentett volna ezekre minket, és hogy miben kell esetlegesen javulnunk.
 Ugyanakkor amit szeretnék jövőre viszontlátni az egy kicsivel masszívabb védekezés. Ha lennének edzéseink, egy két rögzített helyzetet, úgy mint szöglet- és szabadrúgás variációkat tudnánk alkalmazni bizonyos játékhelyzetekben. Szeretném, ha kicsit tudatosabban futballozna az együttes. Látni kell, hogy a csapatnak a nagy része ösztönös tehetség, ösztönből megoldják azokat a feladatokat, amit a helyzet kínál. Ha erre rátudnánk tenni egy lapáttal a tudatosság terén, akkor az még inkább egyértelművé tenné a helyzetet, hiszen ha van egy-két olyan játékelem, ahol mindenki pontosan tudja a feladatát, akkor még eredményesebbek lehetnénk a jövőben. 

- Ahogy télen már beszélgettünk erről, vélhetően ezúttal még vérmesebben pályáznak majd ránk az ellenfelek. Milyen bajnokságra számítasz?
 - Amennyiben sikerül együtt tartani a csapatot, az egy roppant jó alapot jelent a jövőre nézve. Abban a tekintetben mindenképp, hogy szinte onnan lehet folytatni, ahol abbahagytuk, na nem a varbói mérkőzésre gondolok. A játékosok ismerik egymást, az ellenfeleket. Azt sem tartom kizártnak, hogy megtudjuk ismételni az előző idényben mutatott teljesítményt, vagyis bajnoki címet tudunk védeni. Kérdés az, mennyire sikerül egy, már megnyert bajnoki cím után újra ezért a célért harcba küldeni a játékosokat. Ez lesz a nehezebb feladat úgy gondolom, de bízom benne, hogy sikerül egy olyan pontot kitűzni a csapat elé, amiért tudnak majd küzdeni csapatként.