2011. október 10., hétfő

"A győzelem azoké, akik hisznek benne, és sohasem adják fel!"

Luhály István
 Mondta ezt komoly egyeztetések után az a Luhály István, aki aszalói ténykedése először jut szóhoz a honlapon! A rendkívül lelkes, mindig minden ellenfélből alaposan felkészült szakember, Barcsa Lászlóval 2011 telén érkezett csapatunkhoz és az azóta eltelt időszakot vesszük vele górcső alá. Interjújában beszél a közös munkáról, a múltról, a kupaszereplésről, a játékosokról és mivel a kérdések kontra válaszok időben csúsztak pár napot, így a csapat "pályaedzője" még a Sajóbábony elleni mérkőzést értékeli és a következő, azóta ugye megnyert Sajószentpéter elleni mérkőzést vártuk. (A késés miatt ezt kihagytuk!) Csak futólagosan: az elvárás pusztán annyi volt, mint minden mérkőzésen itt is a győzelem a cél és ezt mint szombaton kiderült, teljesítették is a fiúk!

Másodedzőként először ad nyilatkozatot, így elég nehéz konkrétumokra kérdezni... Kezdjük azzal, hogy hogyan értékelné az eddig Aszalón eltöltött időszakot szakmailag és úgy általában?
Luhály István: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!
Köszönöm, hogy immár 9 hónap elteltével, (Akár egy gyermek fogantatása, és születése közötti idő.), véleményt nyilváníthatok Csapatunk honlapján, az eléggé átfogó, és részletekre is kiterjedő kérdések alapján.
 A Csapat eredményességét, a szakmai munkában elért eredményeket, több egyéb tényező mellett, nagymértékben befolyásolják a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek. (Pálya, technikai háttér, vezetés, játékos állomány.)
Sajnos, esetünkben a megfelelő pálya hiánya, a „hontalanság”, erősen rányomja bélyegét az eredményességre, a szakmai munka kiteljesedésére. A korlátozott edzéslehetőség, bizonyos szinten határt szab, a még jobb eredmények elérésének.
Sajnálatos módon, a játékosok edzésen való megjelenési hajlandósága is, időnként hagy maga után elég sok kívánni valót.
A heti több edzésen részt vevő csapatokkal szemben hátrányba kerülünk, a minél jobb eredmények elérése érdekében folytatott, kiélezett küzdelemben.
Munkánk során célunk, hogy a CSAPAT, és egyénileg a játékosok is, előrelépjenek, fejlődjenek, technikai és taktikai téren egyaránt. Ez szükséges lenne az elvárások teljesítése érdekében is.
Szakmailag értékelhető, és számon kérhető eredmény eléréséhez, minimum heti 3 edzésre lenne szükség, amely, talán, ezen a szinten sehol sem kivitelezhető.
Egyébként, a télen, 14. helyen álló csapatot, az idény végére a 9. helyre sikerült felhoznunk Barcsa Laci kollégámmal. A mezőnyben, helyezésben a legtöbbet (5 hely) mi léptünk előre.
Jelenleg, 9. forduló után a 11. helyen állunk, amely éppen lehetne akár a 3. helyezés is. Így viszont, a nehézségeink ellenére is, elmarad a remélttől.
Nagyszerű, a CSAPATÉRT tenni akaró, sikerekre éhes vezetőket, jó közösséget alkotó játékosokat, ismertem meg, az eltelt időszakban.
Persze felgyorsult világunkban, ma már nehéz hosszú távú döntéseket hozni, illetve véleményt alkotni!  

Amellett, hogy többnyire az edzéseket tartja, a mérkőzések előtt pedig mentálisan próbálja felkészíteni a fiúkat. Mennyivel másabb így az élet minthogyha a vezetőedző szerepét töltené be?
L.I.: Alaphelyzetben van különbség a két fajta edzői forma között. Esetemben, azonban, ez csak bizonyos helyzetekben válik ilyen élesen ketté, mert nem főnök és beosztott viszonyban végezzük Barcsa Lacival az edzői tevékenységünket.
Lényeges számomra, hogy azt tehetem, amit szeretek. (Ezt, volt, aki ki is használta!)
Edzőként szeretek edzést vezetni, „alkotni”, nemcsak csapat összeállító akarok lenni.
„UEFA B” licences végzettségemnek megfelel a megyei I. osztályban végzendő munka.
8 csapatnál tevékenykedtem eddig edzőként, ebből kétszer volt társam is, de már játékos-edzőként is sikerült belekóstolni az edzőség csodálatos rejtelmeibe.
Vallom, és célom, hogy, ha csinálsz valamit, akkor az legyen a legjobb!
A felkészítés során, igyekszem a játékosokat a győztes mentalitásra nevelni, nemcsak a játék, hanem az élet egyéb területeire kiterjedően is.
Ugyanis, a győzelem örömet ad, olyan mámort, amelytől nem leszünk másnaposak!
 A Mi szintünkön óriási szerepe van a mentális, pedagógiai, pszichológiai felkészítésnek.
Kiegészítik egymást!

Milyen a viszony Barcsa Lászlóval? Mennyire szoktak kibeszélni egy-egy mérkőzést illetve a hétvégi taktikát?
L.I.: Lacival már korábban is dolgoztunk együtt.
A 2007/2008-as bajnokságban, Tállyán, a megyei II. osztály Keleti csoportjában, jó képességű játékosok alkotta Csapattal, nyertünk bajnokságot.
(Egyébként, az előző öt évből négyben, mindketten, (de, külön) érmes (arany, ezüst, és bronz is) helyezést elért csapatoknál tevékenykedtünk. (Megyei I. ill. Megyei II.-ben)
Kapcsolatunk nem főnök és beosztott formában működik. (A pályaedző titulust a Honlap honosította meg.)
Véleményünket egyeztetjük, a végső döntés privilégiuma, a Lacié.
Nem vagyunk egyformák, inkább bizonyos tekintetben kiegészítjük egymást. (Keresd a másikban a jót!)
Döntéseinket a CSAPAT érdekeinek figyelembevételével, a minél eredményesebb szereplés érdekében hozzuk.
Együttműködésünkre jellemző, a következő megállapítás, mely szerint:”A Te tudásod, és az Én tudásom, kevesebb, mint a Mi tudásunk!”

Nemrég ért a csapat kupamenetelése: Hogyan értékelné a 3 lejátszott mérkőzést, illetve melyikkel volt a legelégedettebb?
L.I.: Dicséretes, és egyedülálló (az ASZALÓ-i csapat életében mindenképpen) tettet hajtott végre a CSAPAT, azzal, hogy a Magyar Kupa Országos Főtábláján a 3. fordulóba (Országosan a legjobb 64 (illetve 56+4 kupacsapat) közé jutott.
Már a megyei selejtezősorozatban kivívott Országos Főtáblára kerülés, is nagy fegyvertény volt csapatunktól. Főleg, a Harsány és Vatta elleni győzelmek után, az Abaújszántó ellen idegenben kivívott 2: 1-es győzelem.
(Korábban, már két csapatommal is sikerült a Főtáblán 1 fordulót lejátszani.)
A Főtáblán lejátszott mérkőzéseken elért eredmények szépek, míg a játék, utólag megszépült.
Az 1. és 2. fordulóban, hosszú-hosszú utazás után: Nagyrozvágyon, és Kispaládon,
1: 0-ás hazai vezetések után, 2: 1-re megnyert mérkőzések, sok izgalmat tartogattak, de ezeket az összecsapásokat sikeresen „lehoztuk”.
A mérkőzések utáni hazafelé vezető utak élménye pedig, örök emlék marad, minden résztvevő számára.
A 3. fordulóban az NB II-ben (Keleti csoport) is az élmezőnyhöz tartozó, átalakult, és megerősödött Balmazújváros volt az ellenfelünk.
A vendégek nem a legerősebb összetételű csapatukat szerepeltették ellenünk, a Halmajon lejátszott mérkőzésen. Nem vallottunk szégyent, sőt sokáig partiban voltunk nagyobb tudású ellenfelünkkel szemben. Azonban, míg Mi 2 óriási gólhelyzetet elhibáztunk, addig az Újvárosiak, 2 szerencsés góllal, 2: 0-ra megnyerték a mérkőzést.
Ezzel az eredménnyel is megyénk 5 legtovább jutó csapata közé kerültünk, illetve az amatőr csapatok számára kiírt „SPORT M” kupában, a legjobb 8 között voltunk. A televíziós mérkőzésen szereplő 4 legjobb közé azért nincs esélyünk bekerülni, mert, Mi alacsonyabb osztályú csapat ellen harcoltuk ki a 3. fordulóba való kerülést.  

Ugyanezt a kérdést átvetítjük az elmúlt 9. fordulóra: Hogyan értékelné a bajnokság eddigi eltelt szakaszát? Melyik mérkőzéssel elégedett, melyikkel nem?
L.I.: Az őszi idény felénél járva, jelenleg a 11. helyen állunk 13 ponttal. (4 győzelem; 1 döntetlen, 4 vereség; 19 :13 gólarány)
Összességében elmondható, hogy mind pontszámban, mind helyezésben, valamint a játék taktikai és technikai elemében is elmaradtunk eddig, az általam előzetesen elvárt szinttől.
Természetesen mindezeket nagyban befolyásolja az „otthontalanságunk”, a megfelelő hazai pálya hiánya, illetve az ezzel együtt járó edzéslehetőségek beszűkülése.
(Az aszalói pályához hasonlóan, szintén nem túl jó állapotú halmaji pályáért, fizetnie kell az Egyesületünknek egy bizonyos összeget, mérkőzésenként, és edzésenként egyaránt!)
Mindazon mérkőzések, amelyeken nem szenvedtünk vereséget örömmel töltöttek el, a 4 győzelem mellett a bükkábrányi döntetlen is.
Kifejezetten jól teljesítettek a fiúk az Edelény, és a Felsőzsolca elleni győzelem során, valamint, a nehézségek ellenére, hősiesen védték meg az 1 pontot, az addigi legjobb teljesítményét nyújtó Bükkábrány ellen. Vereségünk ellenére, méltó ellenfelei voltunk a Tiszalúc, és a Sajóbábony csapatának is. Az egyéni hibák kiküszöbölésével, több szerencsével, és ha a sérülések elkerültek volna minket, akkor, mindkét mérkőzésen sokkal jobb eredményt érhettünk volna el. A „ha” azonban nem játszik a fociban!
Az Emőd, és a Nyékládháza elleni vereségekről (amelyek egymásután 4 napon belül voltak) nem tudok vélemény formálni, mert, ezeken a mérkőzéseken, egyéb elfoglaltságom miatt, nem tudtam részt venni. Ez az előzőleg elvárhatónak ítélt 6 pont, nagyon hiányzik azóta is.

Leszűkítjük a kört, immár játékosokra. Kinek a teljesítményét emelné ki ezen a 12 lejátszott tétmeccsen?
L.I.: A játékosok produkcióját minden mérkőzés után osztályozom. Az átlagot idényenként ismertetem velük. Szezononként 3 alkalommal, Oklevél és tárgyi (futball-labda) jutalomban részesítem, a szakaszonként legjobb teljesítményt elérő játékost, akinek a személye a játékosok szavazatai alapján derül ki.
Ebben a szezonban, az 1. szakasz győztese: Deme Attila volt. Mellette többen is, többször rukkoltak ki jó teljesítménnyel. Pl.: Meczkó Gergő, Bodnár Barnus, és a CS.K.: Lövey Lajos.
Az egyének, és a csapat folyamatosan jobb teljesítményének, ezen a szinten, záloga lenne a folyamatos edzéslehetőség, edzésen való részvétel.

Ön szerint kinek az igazolásával nyerte a legtöbbet a csapat?
L.I.: Nyáron, amikor sokáig kétséges volt a csapat bajnokságban való indulása is, végül 4 új játékost sikerült igazolnunk a felnőtt csapatba: Bodnár Barnabást; Búri Attilát, Konkoly Krisztiánt (mindhárom Tarcalról), és Kosztek Eriket (Encsről). Mindegyikük kezdő játékos lett, beilleszkedtek a csapatba játékosként, és emberileg is. Erősítésnek számítanak mindannyian. Teljesítményük, (akárcsak a csapaté) sajnos, hullámzó. Nagyon jó mérkőzések mellett, akadtak gyengébb produkcióik is. Az talán elmondható, hogy az előzetes elvárásokhoz képest, leginkább Bodnár Barnus játéka, harcossága dicsérhető. Azonban góljai még hiányoznak, az eredményesebb szerepléshez, az Ő és a csapat szempontjából is.

Hogy látta a Sajóbábony elleni találkozót?
L.I.: Kijelenthetem, hogy a meccsen nem érdemeltünk vereséget. A mérkőzés előtt, jobban tartottam a külső körülmények végeredményt befolyásoló hatásától, mint az ellenféltől.
Színvonalas, közönségszórakoztató mérkőzést játszottunk, a sok jó játékost soraiban tudó hazai csapattal. Sikerült megszereznünk a vezetést, gólhelyzeteink maradtak ki. (felső léc, kapus mentése lábbal, stb.). Míg ellenfelünk góljait védelmünk hibájából, és a kapufa segítségével szerezte, a góllövőlistát vezető, gólérzékeny Bazsányi.
A szerencse is elkerült minket. (Persze nem elfeledkezve saját  hibáinkról sem.)
1: 0-s vezetésünknél, a 45. percben meg nem adott büntető, és a velejáró kiállítás, valamint az előzőekben említett okok mellett, a sajnálatosan bekövetkezett sérülések, és az ezzel járó cserék, illetve átszervezések is, a vereség okai közé sorolhatóak.
(Pl.: a Bazsányit nagyszerűen semlegesítő Meczkó Gergőt, már a 30. percben le kellett cserélni.)
Nagyon sajnálom a vereséget, mert a mérkőzés előtt azonos pozícióban voltunk a Bábonyiakkal, míg a mérkőzés után Ők a 3. helyre, mi pedig a 11. helyre kerültünk.
Minden egyes pontnak fontos szerepe van a kiélezett küzdelemben. Pozitívuma volt a mérkőzésnek, hogy Horváth Beni újra játszott.
Bízunk a jobb folytatásban, mert már közel 2000 éve bebizonyosodott, hogy az elesésekből is fel lehet állni, és tovább lehet menni az úton a kitűzött cél felé.
Nem az a dicsőség, ha sohasem bukunk el. Hanem, ha mindannyiszor talpra állunk! 

Milyen eredménnyel lenne elégedett az őszi szezon végén, illetve mi lehet a realitás?
L.I.: Nagyon szeretném, ha a dobogóra oda tudnánk érni a félévkor, de főleg a bajnokság végén.
Jelenleg azonban, a 10-12 hasonló játékerőt képviselő csapat vetélkedésében sokat számít a pillanatnyi forma, a felkészülés milyensége, a szerencse, a külső körülmények.
Úgy gondolom, hogy nehézségeink ellenére is, megfelelő koncentrációval, a mezőny első harmadában tudunk majd végezni, az első 5-6 között.
Azonban minden a pályán dől majd el, és azok ellenére, hogy a focit lábbal játsszák, de mégis fejben dől el!


Hajrá ASZALÓ!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése