Halovány esély volt. Talán...

Szertefoszlott Magyar Kupa álom (fotó: www.boon.hu)

Nyolc percig és egy büntetőig biztos... Szerdán a Magyar Kupa utolsó megyei selejtezőjében Bükkábrány csapatát látták vendégül a mieink. A mérkőzésre sok szurkoló volt kíváncsi, akik viszont kissé csalódottan távozhattak az összecsapás után a pálya széléről. Kedvenceik ugyanis meglepően sima, 5-2-es vereséget szenvedtek úgy, hogy az ábrányiak már a szünetben 4-0-ra vezettek. Megérdemelten. A második játékrészben aztán hamar magukra találtak Lázárék, ugyanis előbb Horváth, majd maga a támadónk volt eredményes. Egy szerencsétlenül megpattanó lövés újra elfújta az esélyeket, ami ugyan visszajöhetett volna, ha Lázár a büntetőt berúgja: nem tette. A csapat így 5-2-es vereséggel búcsúzott az idei Magyar Kupa sorozattól, de nézzük a pozitív oldalát a dolgoknak: inkább most kapjunk fülest, mint az elkövetkezendő két hétvégén.
 A találkozó első félidejéről lehet jobb nem is beszélni, de azért a fontosabb momentumokat érdemes megemlíteni, legfőképpen itt a négy vendégtalálatról essék szó. Az első találat rögtön az 5. percben érkezett: egy jobboldali beívelésre a röviden érkező Boros a kapu jobb oldalába bólintott. Tíz perccel később újra Boros mattolta Lövey-t és a változatosság kedvéért a 38. percben is Boros volt az, akihez odarohantak a bükkábrányiak gólöröm gyanánt. Nálunk mindösszesen egy Lázár lövést érdemes megemlíteni, amit Bukta bravúrral hárított. Majd a 44. percben Tóth Norbert buktatta az ábrányi támadót a tizenhatoson belül, Kálmán játékvezető pedig büntetőt ítélt, amit Dorogi biztosan hárított. Ezzel lett 4-0 a szünetben az állás.
 A második játékrészre más arculatban jött ki a csapat, és ennek meg is lett az eredménye. Jóval veszélyesebb támadójátékkal rukkoltak elő kedvenceink, aminek a 57. percben lett meg az eredménye, Horváth kapott üresen egy labdát, és 14 méterről Bukta mellett lőtt a jobb alsó sarokba. Felcsillant halvány reménysugár, és ezt meg is látta a csapat, és hamar tudatosította, hogy még nincs vége a meccsnek: a 61. percben ugyanis Lázár is a kapuba talált, ha szerencsével is, de 4-2-re módosult az állás. A nagyobbra nyílt esélynek a 69. percben egy szerencsétlenül végződött lövés vetett véget. Tegyük hozzá, hogy az egész támadás egy egyértelmű ábrányi kezezésből indult, amit Kálmán játékvezető továbbengedett, pedig az asszisztenst húzta a zászlót. Majd ebből jött az ábrányi támadás, majd szöglet, a szögletből kipattanó labdát Dorogi lőtte el jó 22 méterről és a játékszert Tóth Norberten irányt változtatva az elvetődő Lövey mellett a kapuba ment. Ezzel 5-2-re módosult az állás, és bár Kálmán játékvezető még egy tizenegyest is megítélt a javunkra nagy kegyesen, Lázár ezt kihagyta, így maradt az 5-2-es végeredmény. Pedig akadt százszázalékos lehetősége Horváthnak, Lázárnak, azonban ezek kimaradtak, viszont bízzunk benne, hogy szombaton mindez Abaújszántón beakad!

Aszaló – Bükkábrány 2-5 (0-4)

Aszaló, 100 néző. V.: Kálmán.
Aszaló: Lövei – Jakab, Meczkó, Konkoly (Füleki), Kosztek, Sikorszki, Tóth N. (Tóth L.), Halder, Lázár, Ónodi, Horváth. Edző: Luhály István.
Bükkábrány: Bukta – Baranyi (Gulyás), Vígh, Vincze (Németh), Szabó (Tóth P.), Dorogi, Balogh, Banu, Irhás (Nagy L.), Szurdok, Boros. Játékosedző: Vígh Ferenc.
G.: Horváth, Lázár, ill. Boros (3), Dorogi (2). Jók: senki, ill. az egész csapat.
Luhály István: – Az első félidő játéka érthetetlen és értékelhetetlen volt, amit egy nagyon jól játszó bajnokesélyes csapat ellen nem lehet megengedni. A kihagyott büntető és a ziccerek mellett sajnos még egyenlő feltételeket sem kaptunk hazai pályán. Sajnálom, hogy az idén nem tudjuk megismételni a tavalyi Magyar Kupa menetelésünket, gratulálok a Bükkábránynak.
Vígh Ferenc: – Nem gondoltam, hogy ilyen koncentráltan tudunk játszani a bajnokság vége felé. Igaz, a második félidőben már kissé előjött a magyar mentalitás, de nem veszélyeztette a győzelmünket. A Bükkábrány még soha nem volt főtáblás, most ezt is megcsináltuk.