"Nagyszerű csapategység alakult ki!"

Luhály István és Barcsa László is tevékeny részese volt a szezonnak!

A 2011/2012-es bajnoki szezon végeztével a csapat az ötödik helyen végzett. A Barcsa László-Luhály István edzőpáros a 27. fordulóig együtt dirigálta a csapatot, majd a sajószentpéteri vereség után Luhály István vette kezébe az irányítást és az ő irányítása alatt fejezte be a felnőtt csapat minden idők legeredményesebb bajnoki szezonját. 



Véget ért a bajnokság, és a felnőtt csapat soha nem látott eredményként az 5. pozícióban végzett! Hogyan értékelné az évet? 
Luhály István: A 2011./2012.-es Megyei I. o. bajnokságban Felnőtt csapatunk a következő eredménysort produkálta:

34 - 22;4;8; 71-44; 70 pont.

  Ezzel az előkelő 5. helyet sikerült megszerezni.

Az aszalói csapat 3. éve szerepel a megyei elitben. Az ez éven megszerzett 70 ponttal, az előző két évben, simán a 2. (második) (!) helyen végzett volna a gárda.

  Barcsa Lacival 2011. január 09-én kezdtük el a munkát a csapattal. Akkor a csapat elé, és a mi számunkra is kitűzött cél: a folyamatos előrelépés, a minél jobb helyezés elérése, a jó középcsapattá való válás volt.

2010. őszi idény végén 16 ponttal a 14. helyen állt a csapat. Innen indultunk.

  A 2010./2011.-es bajnokság végére, 5 helyet előre lépve, 45 ponttal, a 9. helyen zártunk. (Újoncként (2009./2010.) 44 ponttal 10. helyezett volt ASZALÓ, de az újoncok esetében, a lendületes első év után, mindig a 2. év a legnehezebb!)

Most pedig, a fent említett eredménysort elérve, újabb 4 helyet előrelépve, az 5. helyen végezve, az élcsapatok közé kerültünk.

Az utolsó fordulóig esélyünk volt a dobogóra kerülésre.

Nagyon sajnáljuk, hogy ez végül is nem sikerült, de amennyiben a lehetőség a továbbiakban is adott lesz, a csapat, a szponzor, és a vezetés együtt maradására, célirányos megerősítésére, akkor a következő bajnokságban kitűzött cél: a dobogó elérése lehet. Bár a jelek szerint, újra legalább 5-6 csapatnak szintén ez lesz a célja.

  A tavaszi eredmények alapján, csak Bükkábrány (43), és az utolsó forduló eredményének „köszönhetően” Szikszó-Tomor-Lak (39) előzött meg minket (38 pont).

Azaz tavasszal dobogósok (3.) lettünk, Sajóbábony (36), Felsőzsolca (35), és Tállya (32) előtt.

Az ősszel összeszedett 5 pontos hátrányunkat a 3. helyre vonatkozólag, tavasszal csak 2 ponttal, azaz 3 pontra tudtuk csökkenteni.

Ebben közrejátszott az ellenlábasainkkal szembeni cserelehetőségeink beszűkülése, valamint az egymás elleni mérkőzések relatíve gyengébb eredményei. (40%-os teljesítmény, mentális problémák)

(Bükkábrány ellen: 1 pont; Szikszó-T-L ellen: 0 (!) pont; Sajóbábony ellen: 1 pont; Tállya ellen: 4 pont; Abaújszántó ellen: 6 pont)

Ezen versenyben, a bajnokság nagy részében hátrányban voltunk a „hazai pálya” (Hontalanság), és az edzés lehetőségek tekintetében is. A jövőben, a jobb eredmény elérése érdekében mindenképpen változtatni kell ezen.

 Összességében: a fiúk igazi nagybetűs CSAPAT-ot, baráti társaságot alkotnak, (pl.: disznóvágás, stb.) amely a kitűzött célt elérte. Sőt, a szezon végén produkált 6 meccses győzelmi szériának köszönhetően, (ezeken a meccseken, a csapat az előző időszakhoz képest, más szerkezetben játszott!), az utolsó fordulóig versenyben voltunk a dobogóért, amely kellő összefogással, és támogatással a következő idényben reális cél lehet.

„Ne elégedjél meg azzal, ami vagy, törekedjél arra, ami lehetnél!”

Kicsit részletesebben térjünk ki a következőkre: Nem sikerült a főtáblára jutás a Magyar Kupában... Mi volt a Bükkábrány elleni mérkőzésen a csapattal, főleg az első félidőben?

L.I.: Nagyon sajnáljuk, és szomorúan vettük tudomásul, hogy a Bükkábrány elleni 5:2-es vereség következtében, ezéven csapatunk nem került a Magyar Kupában az Országos Főtáblára. Így maradnak az előző évi kiírásban elért szép sikerek, és nagyszerű élmények, amelyeket nehéz is lett volna ez éven felülmúlni.

 Amennyiben, ebben az évben is maradt volna az előző évi rendszer, akkor most is Főtáblások lennénk, mert most is bekerültünk a megye 10 legjobb kupacsapata közé az MK-ban.

Azonban, míg tavaly a megyénk 9 csapatot adhatott fel a Főtáblára, addig ezéven már csak 5-öt!

 Így 2 NB-III-as csapat, és 3, a bajnokságban előttünk végző, dobogós csapatok kerültek a Főtáblára.

 Mi Megyei I. o. bajnoka, az NB-III-ba is benevező Bükkábrány ellen maradtunk alul, hazai pályán. Az eredmény ellenére, a mérkőzés összképe alapján nagyobb összpontosítással, és egy kis szerencsével kiharcolhattuk volna a továbbjutást, az estleges büntetőpárbajt mindenképpen.

 Sajnos, már az első félidőben nagy hátrányba kerültünk (0:4), súlyos egyéni hibák, és nem megfelelő összpontosítás következtében.

A megbeszéltek ellenére, nem figyeltünk eléggé Boros Richárdra (3 gól), és nem tudtuk tartani Dorogi Szabolcsot (2 gól).

A második félidőben összeszedtük magunkat. Horváth Beni és Lázár Norbi révén feljöttünk 4:2-re, de ezután ziccereket hibáztunk, büntetőt is kihagytunk. Ellenfelünk pedig talált még egy gólt, amivel eldőlt a továbbjutás kérdése.

 Lényeges tényező, hogy a bő és erős kerettel rendelkező Bükkábrány ellen, ezen a mérkőzésen, mi csupán 2 mezőnyjátékos és 1 kapus cserével rendelkeztünk.

2 standard védekező emberünk (Buri Attila, Varga Dávid) pedig, sérülés miatt hiányzott a csapatból.

Nem szoktam a játékvezetők ténykedését bírálni, de talán megemlíthető, hogy az egyébként máskor jól bíráskodó spori ítéletei, többször is minket sújtottak.

 Az adott körülményeket figyelembe véve, a kiesés ellenére is dicséret illeti a fiúkat, a Magyar Kupában való szereplésért.

Aztán jött a Tállya elleni bravúros győzelem! Hogyan értékelné visszatekintve azt a találkozót?

Tállya ellen idegenben, (Abaújszántón), jó iramú, változatos, izgalmas, presztízs mérkőzésen szereztünk 3:2 arányban értékes győzelmet.

L.I.: Előtte sorozatban, már 5-ször győztünk egymásután a bajnokságban.

A dobogós reményeink életben tartásához, szükségünk volt erre a győzelemre.

 A mérkőzésre, a Bükkábrány elleni Magyar Kupából való kiesés után került sor.

Vereség után kellett talpra állnunk, egy nagyon jó játékosokból álló, felpörgetett csapat ellen. Így még értékesebb ez az eredmény.

 Ezzel utolértük ellenlábasunkat pontszámban, de a több rúgott góluknak köszönhetően, előttünk maradtak, a 4. helyen. Nevető harmadikként pedig Sajóbábony került ekkor a 3. helyre. Tulajdonképpen, nekik kapartuk ki a gesztenyét, ezzel a győzelemmel.

 A mérkőzésen az ún. alapcsapat kezdett. Az ellenfél széleken vezetett veszélyes támadásai miatt kellett a szünetben cserélni, változtatni.

Lázár Norbi „fineszes” góljával szereztünk vezetést, amelyet egy jól eltalált Bodnár Dávid lövéssel egyenlítettek ki a hazaiak. Egy elkerülhető büntetőből, Martis Feri a vezetést is megszerezte Tállyának.

A játékképe alapján érződött, hogy képesek vagyunk a magunk javára megfordítani az eredményt. Lelkesen küzdöttünk, harcoltunk a siker elérése érdekében.

Jakab Gyula és Horváth Beni góljával sikerült is megérdemelten begyűjteni a fontos 3 pontot, a CSAPATEGYSÉG, az összefogás eredményeképpen.

A Tomor-Lak ellen elveszített találkozón 2-0-ás sikerről egyenlített az ellenfél. Milyennek látta azt a 90. percet?

L.I.: A  Szikszó-Tomor-Lak elleni „ flúgos futamon”, úgy érzem érdemtelenül szenvedtünk vereséget.

 Jól kezdtük a mérkőzést, hiszen 8 perc elteltével már 2:0-ra vezettünk Lázár Norbi (2.), és Sikorszki Peti (8.) góljával.

Ellenfelünk, a 38. percben szerzett gólja után, a félidő végén, - érzésem szerint játékvezetői segédlettel – büntetőből egalizált.

A szünetben „forrtak” is az indulatok a nézőtéren.

Alig kezdődött el a második félidő, máris (47. perc) emberhátrányba kerültünk, bár az esetnél a szabadrúgást mi kaptuk.

5 perc múlva (52.) ugyan a létszám kiegyenlítődött, de az 54. perben újra kevesebben lettünk, megítélésünk szerint, most sem megérdemelten.

Mindezek ellenére, Lázár Norbi újabb találatával (56. perc) a vezetést megszereztük ugyan, de a nyomás minden irányból nőtt felénk.

A létszámhátrányban küzdő, és a játékvezetői ítéletektől is sújtott csapatunk ellen, a nagyon tehetséges Boros Marci újabb 2 találatával a vezetést is átvette a vendégcsapat. (60.; 76. perc)

(Érdekesség: a bükkábrányi „Boros Ricsi” (3 gól) után, újabb „2 Boros” (Marci és Laci) (4 gól) okozta a „vesztünket”.) („Sic”)

Hiába hajtottunk, kapufát is lőttünk, nem sikerült egyenlítenünk.

A 88. (!) percben viszont kiegyenlítette Rendek sporttárs a létszámot, egy kiállítással, ami már nem volt hatással a végeredményre.

 Szurkolóink, a játékosok, vezetők egyaránt sajnálattal, szomorúan, sokan eléggé dühösen, magukból kikelve vették tudomásul a vereséget. Úgy érezve, hogy elvettek tőlünk egy megérdemelt győzelmet.

Nálam az aszalói fiúk lettek a győztesek!

 A mérkőzés után, a meccsen jelenlévő semleges szurkolók is megerősítettek ebben, akik szerint is egyértelműen mi voltunk a jobbak, de volt valaki, (és az nem játékos volt) aki ebben megakadályozott minket.

 Győzelmünk esetén is ugyanígy az 5. helyen végeztünk volna (gólkülönbség miatt), azonban fájó, hogy a bajnokság befejező mérkőzésén, egy megérdemelt győzelmet, a befejező időszak 100%-os teljesítését vették el Tőlünk.

Volt 12. ember az ellenfélnél azon a mérkőzésen? 

L.I.: A kérdéssel kapcsolatban, elöljáróban megjegyzem, hogy sohasem kértem, és nem vártam el előnyöket a játékvezetőktől, de azt igenis elvárom, hogy a szabályokat, a versenykiírást betartva, és mindkét csapatra egyformán alkalmazva, vezessék a mérkőzéseket.

 Rendek István sporttárs jó, megbízható játékvezető hírében állt korábban, aki NB-III-as mérkőzéseken is közreműködött.

Azonban ezen a Szikszó- Tomor-Lak elleni fontos mérkőzésen úgy tűnt, hogy „befolyásoltság” és „befolyásolás” állapotában vezette a meccset.

Sok ítélete volt megkérdőjelezhető, a szabályokkal nem összhangban lévő.

A sok sárgalap kiosztása, a kiállítások, nem a szabályok szellemében történtek.

Érthetetlen volt számunkra a „spori” működése. Ítéleteivel minket sújtott jobban.

Sajnálatos, hogy nem a játékosok teljesítménye döntötte el a végeredményt.

 (Megjegyzés: Rendek sporttársnak, működése miatt, jogi ügye is volt már, pl.: az őszi ASZALÓ- Edelény mérkőzés végén, az Edelény edzőjével kialakult „nézeteltérése miatt.)

Kinek a teljesítményét emelné ki a szezon végeztével?

L.I.: A játékosok teljesítményét szezonközben, mérkőzésenként is szoktuk értékelni az öltőzőben.

Idényenként 3-szor Ők maguk is értékelték a teljesítményüket, azáltal, hogy megszavazták az adott szakasz legjobb teljesítményt nyújtó játékosát.

A csapat a kitűzött célt teljesítette, a játékosok teljesítménye összességében jó volt.

 Mindenkinek akadtak jobb ill. gyengébb mérkőzései, ill. periódusai, ennek hossza játékosonként változó volt.

A játékosokat a képességeik alapján nyújtott teljesítmény szerint kell megítélni, mert a siker nem a tét nagyságától, hanem a képességektől függ.

A győzni akarás, a lelkesedés, a maximális hozzáállás azonban mindenkivel szemben elvárás!

Nagyszerű csapategység alakult ki a fiúk között, ami a pályán, és azon kívül is jellemezte Őket.

(Egyéni értékelés a Záróbanketten lehetséges.)

 Van aki  mindig hozta magát, van aki sokat fejlődött, vannak akik az utolsó szakaszban nyújtottak jó teljesítményt.

Vannak akik többször is  az átlagtól jobban játszottak: név szerint megemlíthető. Lövey Lajos (bár a sajószentpéteri események nem illenek a róla alkotott képbe), Lázár Norbi (dicséretes a félszezonban rúgott 17 gólja, amivel 5. (!) lett a góllövőlistán), valamint: Sikorszki Peti, Horváth Beni és Meczkó Gergő. (Ősszel Deme Attila)

Minden játékos dicséretet érdemel az összteljesítményért

Köszönöm Mindenkinek a játékát!

HAJRÁ ASZALÓ!!!!!