Történelmi tett?!

Egyikük sem játszotta végig a 90 percet.

Kezdhetnénk így is, de ez már túl általános, hiszen ott a Magyar Kupa brillírozás, ott a Borosi-kupa 4. helye és most itt a 2011/2012-es szezon 5. helye. Nézőpont kérdése, hogy ez milyen eredmény. Ha azt nézzük, hogy 70 megszerzett ponttal lett a felnőtt csapat ötödik, az a tavalyi bajnokságban 2. helyezés, abban a bajnokságban, amelyben a mieink a 9. helyen végeztek. A fejlődés, vagy inkább a javítás szemmel látható, és kézzel fogható. Hogy hogyan végződött a bajnokság a csapat számára? Igazi rangadóval, jó idő, szomszédvár, sok néző, 7 gól, négy kiállítás, tizenegyes, kapufa, mindehhez a teljesítményhez főszerepet vállalt Rendek István bírósporttárs, akinek működése utólag kijelentve csöppet sem volt méltó erre a találkozóra és itt jobb ha be is fejezzük ezt a mondatot.
Képek a mérkőzésről: ide kattintva!

 A nagy esőzések után hál' Istennek ragyogó napsütés fogadta a pályára kilátogató 200-250 nézőt. Ha stadionba lennénk kijelenthető lett volna hogy jó 3/4 háznyi nézősereg gyűlt össze. Aki viszont pár percet késett az máris lemaradt az első találatról. A vendégek gurigáztak a saját térfelükön, majd Hanász rossz hazaadását Lázár fülelte le, és Simont megelőzve a kapuba pöccintette a labdát. 1-0. Nem kellett sok a másodikhoz sem, ugyanis a 8. percben már kettővel mentek a mieink: Sikorszki vezetgette a labdát a laki térfélen, majd senkitől sem zavartatva lőtt jó 25 méterről, és a labdát mintha zsinóron húzták volna, vágódott a jobb kapufa mellé. 2-0. A két gyors gól érezhetően lesokkolta a népes szikszói, vagy tomori, vagy éppen laki szurkolótábort (még jó hogy nincs több nevük) és a vendégfutballistákat, így eltelt egy jó tíz perc, míg magára találtak a vendégek. Addig azonban Horváth serényen tevékenykedett a baloldalon, ugyanis Szitát az alapvonalon megforgatva akár kapura is lőhetett volna, ehelyett ő a középen érkező Kosztekhez passzolt, aki nem találta el jól a labdát. Majd fordított szerepleosztásban volt a következő helyzet, Kosztek jobboldali beadása után Horváth fejelte le a védőjét, azonban fejesét bravúrral hárította Simon. Éledeztek a vendégek, és ezt főleg a Subertnek köszönhették, aki a jobboldalon okozott fejtörést főleg Meczkónak. Az ő 16 méteres lövésébe Jakab állt bele, majd jobboldali beadása után Boros Márton fejesét fogta Lövey. Kótai és a másik Boros-fivér, Boros László is próbálkozott, azonban a veszély meg annyiszor elhárult. A mérkőzés talán legszebb akciója volt a Sikorszki-Varga-Halder-Varga-Horváth-Varga kényszerítősorozat, minek végén Varga Dávid tört be a tizenhatoson belülre, és a kilépő Simonra ütközve a labda a kapu felé perdült. A mérkőzés utolsó negyedórájában kezdett eldurvulni a helyzet a pályán. Egy Halder-Komjáti összecsapás végén támadónkat lekönyökölték a vendég kispad előtt, így abban az elkövetkezendő egy percben kapott mindent, kivételt képezett ez alól a baráti kézfogás és a kedves, segítő szó, mondván "Mit szimulálsz h*lye gyerek?" A szimuláció következménye Halder bal szeme alatti aprócska véraláfutás. Minden esetre a 38. percben szépítettek a vendégek: Boros László jobboldali szabadrúgása után testvére, a rövidre üresen érkező testvér, Márton fejelte közelről a kapuba a labdát. 2-1. Amilyen gyorsan lett kettő gólos az előny, olyan gyorsan jött az első laki gól után a második, a 45. percben ugyanis Buri Attila ütközött a támadóval a tizenhatos vonalánál, a sértett nyilván nagyot esett, Rendek játékvezető pedig a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Boros László vágta a kapu közepébe. 2-2. Így a félidő ezzel az eredménnyel zárult.

 A második játékrész elején már érezhető volt, hogy nagy lesz a feszültség, és hogy nem fog lemenni rendben a második 45 perc az is borítékolható volt. De hogy már a 47. percben egyel kevesebben leszünk azt kevesen gondolták. Komjáti rángatta Buri mezét, a játék ment tovább, majd védőnk Komjáti alá vágott. Ezért megkapta második sárga lapját, így mehetett zuhanyozni, viszont szabadrúgással jöhettek a mieink. Az 52. percben Kalász járt hasonlóan, szintén utánrúgásért kapott második sárga után pirosat, míg kettő perccel később Halder volt az, aki idő előtt hagyta el a pályát, ő az oldalvonal mellett ütközött ellenfelével, és ő maradt talpon, ő kapott sárgát, majd mivel neki is a második volt, neki is járt a piros. Hamar megfogyott tehát a nép a pályán. Az 56. percben mégis a mieink örülhettek: Kosztek jobboldali beadására Lázár érkezett a hosszú oldalon és közelről a kapuba belsőzte a labdát. 3-2. Nem sokáig örülhettünk azonban, ugyanis a 60. percben már a kisebbik Boros újra borsot tört az orrunk alá, egy kiugratást követően 14 méterről pöccintette át Lövey felett a labdát, aki ugyan belekapott a játékszerbe, azonban az felsőbe vágódott. 3-3. Ez megint olyan időszaka volt a mérkőzésnek, amikor nem számított igazán, hogy labdát vagy éppen lábat talál az illetékes szerelni kívánó, vagy labdát fejel, vagy embert könyököl. De ez a futball szépsége... Helyzetek azért akadtak itt is ott is. egy előre vágott labdát Lázár húzott kapura jó 25 méterről az oldalvonal mellől, és bizony Simonnak szednie kellett magát, hogy elérje a labdát, elérte. Majd Horváth szerzett erőszakosan labdát és vezette be a tizenhatoson belülre azt, a visszaérő védők addig gyötörték, míg övéké nem lett a labda. A 76. percben újra Boros Márton volt a főszerepben, és találatával átvették a vezetést a lakiak. 3-4. Az utolsó, szűk negyedórában már többnyire a mieink birtokolták a labdát és próbálták bevinni az egyenlítő találatot. A legközelebb ehhez Lázár állt, aki Meczkó 40 méteres passza után mélységből érkezve tekerte át balról a labdát, a játékszer azonban a felső kapufán csattant, apró szépséghibája a dolognak, hogy támadónk elvileg lesről indult, így szabadrúgás következett kifelé. A vendégek többnyire a kontráikra alapoztak, sikertelenül. A 88. percben Szita is második sárga lapját megkapva a pálya szélére kényszerült. Az utolsó támadásra még Lövey is felfutott a kapu elé, azonban ő sem tudott csodát csinálni, így végül 4-3-s vendégsikerrel ért véget a találkozó, amelynek a lefújása után is voltak még események a pályán, az öltöző előtt és az öltözőben, de nagyobb atrocitás nem történt, így ha nem is csendben és nem is kis visszhangot kavarva majd, de befejeződött a 2011/2012-es bajnoki esztendő.
Folyatás?
Maradjunk a kérdőjelben...

 Aszaló – Szikszó-Tomor-Lak 3-4 (2-2)
Aszaló, 200 néző. V.: Rendek.

Aszaló: Lövei – Buri, Jakab, Meczkó, Füleki (Konkoly), Kosztek (Tóth N.), Sikorszki, Varga, Halder, Horváth, Lázár. Edző: Luhály István.
Szikszó-Tomor-Lak: Simon – Szita, Hanász, Illés (Ganyi), Kalász, Subert, Bokk (Nagy A.), Boros L., Komjáti, Kótai (Gáspár), Boros M. (Barta). Elnök: Szilvai Attila.

G.: Lázár (2), Sikorszki, ill. Boros M. (3), Boros L.
Kiállítva: Buri (47.), Kalász (52.), Halder (54.), Szita (88.).
Jók: az egész csapat, ill. Boros M. (a mezőny legjobbja) és az egész csapat.
Ifi: 2-5.

Luhály István: – Ma nem érdemeltünk vereséget, de a minősíthetetlenül gyenge játékvezetés nem engedte, hogy a játékosok döntsék el a végeredményt. Köszönjük Szalánczi Istvánék, az önkormányzat, a vezetés, a szurkolók és a mindenki támogatását, akik valamilyen formában segítették a csapatot a minél eredményesebb szereplés elérésében. Köszönöm és gratulálok a csapatnak az előrelépéshez, az egész éves teljesítményhez. A mór megtette a kötelességét…
Szilvai Attila: – Végtelenül boldog vagyok, a mai mérkőzés csak hab a tortán. Az egyesületünk legsikeresebb évadját zártuk mert nem csak a felnőtt, hanem az U19-es és U13-as csapataink is a dobogón végeztek. Köszönöm valamennyi társam áldozatos munkáját, a nézők biztatását. Ezzel a győzelemmel Tóth István csapatkapitányunknak kívánunk boldog házaséletet.