Ez már az elit!

A legjobb 64 közé visz az út Kispalád után!

 Diósgyőri VTK, Mezőkövesd-Zsóry SE, Kazincbarcikai SC, Putnok VSE, Aszaló SE. Ez az öt Borsod megyei csapat áll már csak talpon a Magyar Kupa országos főtáblájának 2. fordulója után, mivel Tiszalúcot 6-0 arányban legyőzte a DVSC-DEAC, Tiszaújvárost pedig a szintén NBII-s Nyíregyháza ejtette ki hosszabbítás után (1-2)! Így csapatunk eléggé rangos vetélytársakkal együtt képviseli Borsod megyét, egyedüliként a megyei osztályból, így ha azt nézzük a megyei III, megyei II, megyei I. osztály legjobbja Borsod megyéből a mi csapatunk! Képek a mérkőzésről: ide kattintva!

 Na de hogy ide kerüljünk, ahhoz bizony le kellett játszani egy mérkőzést Kispaládon, amely csapatról és körülményekről voltak előzetes információk miszerint, nincs áram az öltözőben és meleg víz sincs. Arra azonban mi sem számítottunk, hogy Kispalád előtt satuféket kelljen nyomni, mivel kiderült a környező táj nézése közben, hogy bizony a semmi közepén, két napraforgó tábla között ott a futballpálya egy melléképülettel, amelyben tényleg se áram és az még hagyján, hogy meleg víz... de még hideg sincs az öltözőn belül. Egy csap jelentette a zuhanyzót az épület mellett...
 Térjünk rá a mérkőzésre: ahogy arra számítottunk és utána néztünk a hazaiak között nem akadt egyetlen fehér bőrű játékos sem, viszont ennek ellenére teljesen korrekt csapatról volt szó, amely csak néha-néha csapott át túlságosan agresszív formába. A mérkőzést ők kezdték és rögtön a középkezdést kapura rúgták, ami eléggé veszélyesen vágódott a jobb felső felé, így Lövey csak szögletre tudta tolta a labdát. Akárcsak Nagyrozvágyon egy héttel ezelőtt, most sem kellett sok, hogy máris hátrányba kerüljünk. Egy kiugratást követően, a kilépő Lövey mellett Varga lőtte kapuba a labdát, az már más kérdés, hogy a kiugratást lesállás előzte meg, továbbá miért kísérte 2-3 védőnk a tizenhatosig a hazai támadót... Mindenesetre 1-0, így ismét nehéz helyzetből kezdjük a mérkőzést, amelyhez az első 10-15 percben csak asszisztáltak a mieink. Talán igaza volt Barcsa László vezetőedzőnek, aki a mérkőzés előtt úgy fogalmazott csendesen: "Ezeket a körülményeket igazából pszichésen nehéz felfogni ilyenkor..." Valóban, jóval többet volt a labda a saját térfelünkön mint a hazaiakén, aztán egyszer csak Bodnár passzolt jobbról Orlóczkihoz, aki elegáns mozdulattal fordult a kapura, csakhogy közben lerántották, Bodnár játékvezető pedig a tizenegyes pontra mutatott. A büntetőt Deme végezte el, s ugyan a kapus eltalálta az irányt, a jól helyezett lövést nem sikerült hárítani, így viszonylag hamar egyenlítettek a mieink. 1-1. A gól némileg ébresztő jelleggel is hatott, mezőnyben pedig kiegyenlítetté vállt a játék. Igazán nagy gólhelyzet a hazaiak előtt adódott, miután egy kiugratást követően, ismét egy az egyben vezette a támadó a labdát kapusunkra, azonban a visszaérkező Konkoly hátulról becsúszva szerelni tudott. A mieink többnyire hátul járatták a labdát, vagy a felívelésekkel próbálkoztak. Az első komoly helyzet Meczkó előtt adódott, amikor egy ilyen felívelt labdát kisodródott helyzetből a felső kapufára lőtt. Akadt még helyzete Orlóczkinak, aki sajnos a tizenhatoson belül többször hagyta lepattanni a labdát, mint kellett volna, így a védő tisztázni tudott. Az első félidő vége felé még a mi Vargánkat könyökölték egyszer bordán, aminek később komoly jelentősége lett.

Deme kétszer volt ünnepelt

 A második játékrész elején fordult a kocka és mi szereztünk gólt. Bodnár Barnát indították nagyszerű ütemben, akit a tizenhatoson belül lerántottak, így a játékvezető másodszor is a tizenegyes pontra mutatott. A labda mögé ugyancsak Deme állt és irányt váltva ezúttal a jobb felsőbe lőtte a labdát. 1-2. Jóval többet volt a mieinknél ekkor a labda, és veszélyesebben is játszottunk. A legnagyobb helyet talán akkor volt, amikor Orlóczki kiugratta Barit, aki jó 16 méterről külsővel a hosszú sarok mellé lőtt. Ahelyett hogy 1-3 lett volna, majdnem jött a hideg zuhany számunkra, szerencsére a jobbról érkező beadást a hazai támadó közelről a kapu mellé bólintotta. Változatos fordulatos második félidőt produkáltak a csapatok, így hol az egyik, hol a másik oldalon akadt ok az izgalomra. Majd jött második könyökös Varga bordái közé, ami után középpályásunkat le kellett cserélni, a helyét hosszan eltelt idő után Füleki foglalta el. Bodnárral nehezen bírtak a jobboldalon, és Meczkó is igen hasznosan futballozott a balszárnyon, így szélső középpályásaink révén akadt még egy ordítóan nagy helyzet. Bodnár futott le szépen az alapvonalig, ahonnan átlőtte a hosszúra a labdát, az üresen álló Meczkó a hosszú oldalon átvette a játékszert, majd középre lőtt passzát, Bari a kapu felé rúgta. Majd egy hazaiak által előre vágott labdára Buri és a támadó startolt rá, Buri érte el a labdát hamarabb, majd felszabadító jelleggel hátralőtte a labdát, amit Lövey megfogott, így a játékvezető közvetett szabadrúgást ítélt a tizenhatosunkon belülről. A helyzetet elpuskázták a hazaiak, ugyanis a sorfalba bombázták a labdát, de ilyen esetre akadt még egy párszor példa mindkét oldalon. A mérkőzés vége felé a mieink sokszor feleslegesen vagdalták előre a labdát, ahelyett hogy inkább megjátszották volna, míg a hazaiak próbáltak Lövey kapujára veszélyt jelenteni, azonban a beadásoknál felíveléseknél rendre a helyén állt hálóőrünk. Annak ellenére, hogy olyan információk voltak, hogy a hazai kapus nem éppen magabiztos, az első valamirevaló távoli lövést Konkoly eresztette meg a 80. percben, azonban középre tartó labdáját a kapus lehúzta. Az utolsó perceket hősiesen kivédekezték a mieink, így 2-1-es győzelemmel a legjobb 64 közé jutottak a mieink. A mérkőzésen ugyan megizzadtak a fiúk a nagy melegben, azonban komoly zuhanyzásról nem beszélhettünk a csap körül csoportosulva pancsoltak a mieink.

Érdekes zuhanyzás volt...

 Győzelem esetén, lévén hogy csak 220 kilométerre vagyunk Aszalótól és azért délbe indult el a csapat az elnök úr hazafelé beajánlott egy vacsorát, amit meg is ejtettek a fiúk egy nagyon szép fogadóban a Szamos partján. Így győztes kilencven perccel a hátuk mögött, jóllakottan indult a csapat az önkormányzati busszal és így hajnali 1 körül, talán már a a bordáit fájlaló Varga Dávid is hazaért.

Kispalád SC – Aszaló SE 1-2 (1-1)
Kispalád, 100 néző. V.: Bodnár.
Kispalád: Sztároszta – Jóni, Algács Z. (Bokor), Szécsi, Nagy Zs., Algács T., Algács M., Varga Gy., Farkas Z., Nagy J. (Farkas D.), Algács E. Edző: id. Algács Tibor.
Aszaló: Lövei – Szász, Deme, Buri, Konkoly, Bodnár, Tóth N., Varga (Füleki), Meczkó, Bari, Orlóczki (Tóth L.). Edző: Barcsa László, Luhály István.
G.: Varga, ill. Deme (2, mindkettőt 11-esből).
Jók: az egész csapat, ill. az egész csapat.
id. Algács Tibor: – Helyzeteinket nem tudtuk gólra váltani, mezőnyben egyenrangú ellenfelek voltunk. Az álmaink szétfoszlottak, de várjuk a bajnoki rajtot.
Barcsa László: – Ennyivel voltunk jobbak, és nem többel, gratulálok a rendkívül lelkes és szimpatikus hazaiaknak.
Továbbjutott: Aszaló.